Gádorosi főzőnap - élménybeszámoló

„Már több gasztro-rendezvényen vett részt a Dohánylevél Egyesület főzőcsapata, s az eddigiekben az első három helyezésben szerepelt csapatunk. Így felbátorodva gondoltuk arra: jó lenne elmenni Gádorosra megmérettetni magunkat! Közeledett a jelentkezési határidő vége, de többen egyesületünkből úgy gondolták, az önkormányzat csapata több, mint 10 éve megméretteti magát a versenyen, s olyan profik, hogy mellettük "labdába se rúghatunk", ezért úgy döntöttünk, nem nevezünk. De ekkor történt valami; jött egy telefon, hogy több csapat visszamondta a nevezését, s lehetőség van még jelentkezni. Az önkormányzat csapata megígérte: velük együtt kapunk egy disznót, melynek vállalják a leszúrását, bontását, ilyen feltételekkel adtuk le nevezésünket. Elkezdődött a készülődés: ki mit tud hozni, felajánlani a disznótoros elkészítéséhez. A feladat ugyanis az volt: kaptunk egy fél disznót melyből kolbászt, hurkát, s valami egyedi finomságot kellett elkészíteni. Eljött a várva-várt nap, hajnalban útra kelt kis csapatunk 2 autóval. Az autók raktere, tele finom sütikkel: almás pite, rétes, pogácsa, lekváros papucs és kukorica prósza. A jó gazdaasszony ugyanis süteményt is készít a disznótorra. Vidám zenés felvonulással kezdődött a rendezvény. A megnyitó után megkezdődött a vágás, természetesen humánusan, elkábítva a disznót. Megkaptuk a fél disznónkat, köszönet érte az önkormányzat csapatának, s ezzel megkezdődött a feldolgozás. Eközben megterítettük az asztalunkat, hogy a sétáló közönség, s a zsűri bírálhassa a munkánkat. Nagyon sok dicséretet kaptunk szépen megterített asztalunkért, hagyományos süteményeinkért, otthonról hozott kolbászunkért, amit a látogatóknak kínálgattunk. Nagyon sokszor körbejárt a zsűri, s mindent pontoztak: a higiéniától kezdve a rendezettség, terítés, öltözet népi jellege. Mi, lányok kékfestő szoknyát viseltünk fehér felsővel, piros gyönggyel a nyakunkban, s mindenki fehér kötőt viselt. Reggelire hagyományosan hagymás vért készítettünk. Mindenki tette a dolgát, szorgoskodott, összevágtuk, ledaráltuk a húst, s beízesítettük a kolbászt. Elkészült az abáló is . A hurkát először jól megpirítottuk bográcsban, hogy finom pirított ízt kapjon. Apácán sokan készítik így a hurkát. Ezután bekevertük a rizzsel, s beízesítettük. A különlegesség, amit készítettünk: a kenőmájas volt. Beadtuk a munkánkat zsűrizésre, s nagyon gyorsan rendet raktunk, mivel újra körbejárt a zsűri szemrevételezni a gyönyörűen feldíszített asztalokat. A munkánk közben fellépett a Dalkörünk, nagy sikert aratva, s végül a műsorukat a " cinegével" zárták. Mindent hátrahagyva  rohantunk a színpadra a többiekkel "cinegézni"!! Elérkezett az eredményhirdetés, nagyon izgultunk, hogy legalább valami picike kis díjat kapjunk! Számtalan díjat kiosztottak, többek között a "legfinomabb kolbász"díját, amit az önkormányzat csapata nyert el. Gratulálunk nekik!! Hát gondoltuk: itt voltunk, jól éreztük magunkat, ennyi! Már csak egy díj volt hátra, amelyet az összesített pontszám után ítéltek oda. S igen! A munkánk gyümölcse beérett, a második helyezést nyertük meg!! Örömünk óriási volt, álmunkban sem gondoltuk volna, hogy mi zöldfülű, kis kezdő csapat ilyen nagyon jó eredmény érünk el! A csapat: Oravecz István, Oravecz Istvánné, Szabó Zoli, Rozs Ibolya, Mag János, Vígh Sándor, Vígh Tamás, Víghné Békési Katalin.”