A Település neve

Sokakban máig is él az a téves nézet, miszerint községünk valaha itt élő apácákról kapta volna nevét. Ez a tévhit a nép körében a XIX. században keletkező, és máig is élő hagyomány csupán. Régészeti, levéltári kutatások ugyanis ezt soha nem támasztották alá, sőt éppen az ellenkezőjét igazolták!

A település a honfoglalás idején kapta a nevét, a kereszténységet pedig hivatalosan csak Szent István korában vette fel államunk, és az első női szerzetesrendek is csak ez időben települtek hazánkba. Ekkor azonban falunk már legalább száz éve állott.
Ez az első település a mai sportpálya környékén terült el, és templommal még nem rendelkezett. 1241-ben, a tatárjárás idején pusztult el. A második Apácát már nem a régi helyen, hanem a mai község északi részén lévő kiemelkedéseken, halmokon ("Túri-domb") építették újjá a XIII. sz. végén. Ennek központjában állt az a bizonyos, jellegzetesen középkori, kicsiny falusi templom, ami méreteit tekintve aligha volt alkalmas egy kolostor szerepének betöltésére. A templom falai az újratelepítés (1821) idején még álltak. Ezt bizonyítja, hogy a falu 1822-es térképe még feltünteti a romokat, melyeket a jelenlegi község első lakói hordtak szét építkezés céljából. A helyszínen a szegedi múzeum ásatásokat végzett, így az régészetileg dokumentálva van.
Mi az igazság tehát? A kutatások mai állása szerint a község neve a honfoglalás korából eredő helynév, mely eredetileg "abaca" vagy "apadza" volt, és annak a népnek a nevét őrzi, amely a honfoglaláskor ezen a vidéken megtelepedett. Az abaca nép a magyarság nyolcadik törzsének, a kabaroknak volt közeli rokona, ill. egyik ága. Ennek a népnek a területfoglalását, ill. szétterjedését igazolja, hogy a honfoglalástól egészen a török időkig, több Apáca név? település is létezett az egykori Békés, Csanád, és Arad megyék területén. Mára azonban ebben a térségben csak egyedül a mienk maradt fenn.